kurtokalacs bejegyzései 
Kürtőskalács
Konkrétan 3 éve szeretnék kürtőskalács formát, amióta forgónyársas sütőm van. Akkor jól kitaláltam, hogyan lehetne esztergáltatni olyan formát, amit rá tudnék a grillnyársra húzni, ő meg szépen forgatná nekem.
Meg is érdeklődtem asztalostól, mitévő legyek, ő meg elirányított engem oda, ahol esztergálnak nekem bármit.
Azóta is úton vagyok arrafelé, ebből következik egyenesen, hogy a kürtőskalács hadművelet várat magára.
Illetve ez már múlt idő, de nem azért, mert megjavultam és végre elmentem esztergáltatni.
Jártamban rábukkantam egy kis készségre, amihez 4 db kürtősrúd fa fogóval, meg egy marha ronda rusztikus fémtálca tartozik, amibe 2 db formát lehet beletámasztani.A tálcát azonnal félre is tettem, annyira csúf és sorjás szegény. Viszont a rudakat azonnalosan ki kellett próbálnom.
Az van még, hogy hízlalási programot kell kidolgoznom, mert Sarj csak nő a világba, de leginkább hosszában. Még szerencse, hogy rendelkezik elég jó izomzattal, mert amúgy eléggé kis vékonyka volna.
Említettem neki a terveim, mire közölte, hogy őt csak olyannal lehet hízlalni, amit szeret.
Nekem eszembe jutott a langyos libazsír, tölcséren betöltve, de valamiért ez nem tetszett neki.
De amikor ezeket a kis rudazatokat megláttam, tudtam, hogy ilyen kell, mert erős szálak fűzik őt a diós kürtőskalácshoz és akkor libazsír helyett hátha az is megteszi.
Gondoltam, hogy majd alaposan utánanézek, keresek autentikus receptet, röviden, frappánsan ismertetem a történetét.
Azzal kezdődött volna, hogy ugye, mindenki tudja, hogy a kürtőskalács Erdélyből származik?
Erre mi történik, az első, amit a neten találok az az ő gazdag történelme, -Szlovákiában.
A lényeg, hogy nem kürtös, hanem kürtős, ebben azért nagyjából megvan az egyetértés, a többi nem érdekes.
Úgyhogy hagyjuk is a cizellálást, meg azt is, hogy mennyire hamar leáldozott a receptkeresési kedvem.
Nagyjából összeszedtem, mik az általános összetevők, arányok, de hát igazából nem egy különleges dolog ez a kelt tésztázás, én sem csináltam belőle túl nagy ügyet.


Kürtőskalács
40 dkg finomliszt
10 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
1 tojás sárgája (lehet több is akár)
5 csapott ek porcukor
kb. 3 dl tej (a teljes őrlésű liszt miatt kicsit többet felvesz, mintha csak sima liszt lenne benne)
2 dkg élesztő (vagy fél zacskó szárított)
fél citrom finomra reszelt héja
kb. 3 dkg olvasztott vaj
kb 3 dkg vaj a rudak megkenéséhez
dió és kristálycukor a külsejére
2 dl tejben kevés cukorral felfuttattam az élesztőt, a többi alkotórészhez öntöttem, hólyagosra kidagasztottam a tésztát, közben annyit tejet öntve hozzá, hogy közepesen puha legyen.
Letakarva kelt egy órácskát.
Itt megint mindenféle variáció van a tekercselés előtti formázáshoz, kezdve a csiga alakban felvágástól (haha, eszemben sincs ennyit vacakolni) a szalagvagdalásig. Én úgy láttam a hivatásosoktól, hogy hosszú nudlikat sodornak, ezt tekergetik fel a formára. Nekem is jó lett úgy.
De a rudakat még ez előtt jól megkentem vajjal, hogy ne szervüljön hozzá a tészta sütés közben.
Az alján kezdtem, szörnyen konvencionális vagyok, tudom. A végét kicsit feljebb húztam, úgy tekertem rá a következő sort, hogy ne csússzon szét sülés közben. A csavargatásom nem annyira szabályos, hát istenkém.
Mikor megtekercseltem, az előzőleg fóliára kiszórt cukros dióban hempergettem meg, úgy , hogy kicsit rányomtam közben, így szépen egymáshoz simultak a sorok.
Vonakodva ragadt rá, legközelebb kissé megkenem tojásfehérjével. Ezt is valahol olvastam. Lehet hogy pont az autentikus szlovák kürtősnél.
Mikor ez megvolt, az előzőleg lemércézett tepsire keresztben ráfektettem a kis kürtősöket és 200 fokon kb. 15 perc alatt megsütöttem, időnként negyedet forgatva rajtuk.
A végén csaltam, mert egy kicsit meg is grilleztem, de én úgy szeretem, ha jól megsül rajta dió és ropogós kérge van.
A népek igen szerették, én sem utasítottam el.
Annyi meglátásom van, hogy nagyüzemileg vajat biztosan nem használnak, meg akinek jobban tetszik, olajjal is kenheti a fáit.
Na, hát így készülök én a karácsonyra.







