Amúgy is eléggé vegyes érzelmekkel viseltetem az irányukban, kétség kívül hiánypótlók ők, mégis mindig felmegy a vérnyomásom, bármelyik üzletükben tegyek is látogatást. Ennek egyik oka, hogy szerintem sok esetben vérlázító áraik vannak. De ha ettől eltekintünk, és hozzátesszük, hogy ár ide vagy oda, sok dolog szinte csak náluk kapható, engem bosszant, hogy azok az árak sokszor nincsenek kiírva, vagy össze-vissza. Lehet, kicsinyes dolog, de én azért szeretem látni, mennyibe kerül a kiválasztott, mielőtt a kosárba bedobálom. Különösen a friss zöldség-és gyümölcskínálat árai képezik gyakorta rejtély tárgyát. Persze meg lehet érdeklődni, bár a személyzet általában leterhelt, azért válaszolni szoktak. A Hunyadi tériek különösen  gondterheltek és mosoly fel nem tűnne ajkukon, de esetleg ezt betudhatom nagylelkűen annak, hogy mondjuk pont engem rendkívül ellenszenvesnek találnak. Most meg már pláne.
Szóval, van is erre valami szabályozás, hogy igenis tessék azokat a nyamvadt árakat kiírni. Mindenre.  Tudom, fárasztó, macerás, meg rengeteg holmi van, de akkor is.

De hogy Ízakadémia.
Már a neve is tetszik. Rögtön valami rendkívül fennkölt, magasröptű, egyszerű földi halandó által csak a mélyből csodált dologra tudok asszociálni.
Jelen esetben a desszert szekció volt megcélozva. A betervezett mennyei dolgok feltüntetve a honlapon, jelen esetben:
Narancsos rizs mousse maracuja zselével
Chilis krémcsokoládé torta tonkababbal ízesített mascarponeval
Tojáslikőrös habbal töltött csokilasagne málnával
Pavlova ribizlivelővel tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel
Gesztenyehabtorta lágy tejcsoki krémmel
.... colada kehely
(Az utóbbi csak azért pontozom ki, mert mostanában úgyis elég furcsa keresőkifejezésekkel böngésződnek ide népek, tessék kitalálni, mi is lehet az.)
Egyébként meg az pont nem is készült, meg helyette sem semmi, pedig kíváncsi lettem volna rá, a gesztenyehabtorta helyett pedig mogyoróvajas krémmel töltött torta került fel a bemutatásra kerülő desszertek közé.
Ezzel nincs is baj, előre jelzik, hogy eltérhetnek (a piaci kínálattól függően) a feltüntetett sortól, bár az nem volt feltüntetve, hogy lazán le is hagyhatnak bármit.

Megérkezés után a számomra kijelölt helyre telepedtem, majd az egyik tulajdonos mondott pár szót, aminek a zömét nem hallottam, mert eléggé halkacska volt, aztán átadta a szót egy ifjú hölgynek, ő celebrálta az eseményt és akinek szintén valami tulajdonlási köze volt a dologhoz, ehhez mérten volt rendkívül magabiztosan szolgálatkész és barátian leereszkedő. Úgy a néphez (mihozzánk).
A cukrászhölgy helyes és gyors volt, csak sajnos hadart és motyogott, bár lehet, hogy már lassan hallókészülékre szorulok.
Mindegy is, mert a felmerülő kérdésekre nagyon készségesen válaszolgatott. Sokszor hallottam is, hogy mit.
A bemutatott sütemények egy ilyen átlagos, viszonylag gyakorlottnak mondható háziasszony képességeit, mint én, messze nem haladták meg. Akadhat nehézség, mint hallom a habcsókkészítéssel, de az sem egy nagy cucc. Ráadásul nem is egy olyan dolog, amire annyira szenvedélyesen vágyni szoktak.
Lehet, az a baj, hogy túlzott várakozással nézek egy ilyen esemény elé.
A felsorolt édességek jól hangzanak, talán a mogyorós-és a csokitorta volt, ami egy hangyányival nagyobb gyakorlatot igényel. Az is csak első hallásra, mert van akit elborzaszt, ha azt hallja, hogy vízbe állítva kell megsütni valamit. Aztán ha egyszer kipróbálja, többé nem gondolja, hogy ez bonyolult lenne.
A többi rendkívül egyszerű (jó, a habcsókos nem annyira) dolog volt. Nekem leginkább a boltra való hivatkozás volt kissé sok (hogy ugye pont ezt a hozzávalót véletlenül lehet kapni őnáluk), de valószínűleg az üzlet reklámozása a cél. Ezzel sincs baj, de ha nem emlegetik ennyit, akkor is hatásos lenne, bár valószínűleg nem fogok innen beszaladni hozzájuk, hogy pont olyan mascarponéval süssek, ami náluk kapható. Tonkabab (ami egyébként sok parfümnek alkotórésze) beszerzésére meg a sarki boltunkban amúgy sem sok eséllyel pályázhatnék.
De hogy ne legyek ilyen csípős, azt hiszem az a gond ezekkel a főzős kurzusokkal, hogy nincsenek szintek.
Ha valaki csak most ismerkedik a házi cukrászkodással, annak valószínűleg ez megvilágosodás volt, mert az elkészült dolgok tényleg egyszerűek és mutatósak voltak.
Kicsit furcsállottam, hogy a töltelékbe való gyümölcsökkel szűkmarkúan bántak, meg hogy az ötféle dolgot ugyanazzal az evőeszközzel kellett végigenni, de hát ne legyenek már annyira túlzott igényeim, nem igaz?
A cukrászlány ügyes és szakszerű volt, és a csokitorta tényleg isteni. Pont annyira volt csilis, hogy ne legyen kellemetlen, hanem inkább pikáns.
Sajnos ezt a receptet egyhamar nem tudom hasznosítnai, hacsak nem az a cél, hogy kisebbik hősöm szemrehányó nagy szemekkel nézzen a mi tányérunkba.
A többi sem valószínű, hogy ilyen formában megfordul az asztalunkon. Tejszínes tejberizst szoktam csinálni, ha nem is hívom mousse-nak, és még annyit üzennék a kedvesen leereszkedő hölgynek, hogy a maracuja nem fán terem. A golgotavirág egyik fajtájának gyümölcse (Passiflora edulis), ami ugyan tőben elfásodik, de ez egy kúszónövény, ugyanez vonatkozik a granadillára, passion fruitra is.
Csak a pontosság kedvéért.
Érzelmeim vegyesek, de egyébként jól éreztem magam.





(kép:vintageadvertisingprints.co.uk)