cayenne bors bejegyzései 
Majdnem az ördög csirkéje
Miután begyűjtöttem a karácsonyi ételkívánságokat, gondosan kihúztam a felét, aztán a maradék felét (vadas?? karácsonykor??), megakadtam megint egy tételnél.
Nem az volt a baj, hogy nem értem, mi az a sátáncsirke.
Szakképzett sátáncsirkeszakértő vagyok.
Mi más lenne, olyan tollas kétlábú, ami apró patákon szalagdál, és arcra egy kicsit, csak egy egészen kicsit hasonlít a szembeszomszéd lányára, akit éjjel szoktak válogatott sofőrök hazahozni, és techno szól a mélynyomókból, amolyan diszkrét ablakrezgetősen.
Kicsiny faggatózás után kiderült, hogy én vagyok a visszamaradott, mert csak egy keveset kellett volna a fejem törni és rájövök.
Voltunk egyszer egy olyan helyen, ahol még a problémásabb népek is megették a pollo alla diavolot.
Igaz előtte gyalogoltatni kellett pár órácskát a szurdokban (nem az ételt), ami a vidám Inferno névre hallgat, de utána úgy nyelte be az ördög csirkéjét, mint a pinty.
Pedig a nevére nem cáfolt rá, pokolian csípős volt.
Aztán persze haza kellett jönni, itthon nosztalgiából megcsinálni a csirkét, ami azóta hosszas metamorfózison ment keresztül, belecsatlakoztak egyéb receptek, mostanra már szinte egyáltalán nem hasonlít az eredetihez, alighanem csak a csípőssége maradt.
Kapott viszont ropogós bundát, mandulával, egyebekkel.
Szóval ezt (is) kellene karácsonyra prezentálnom, szörnyen földhözragadt népek vagyunk.

Omlós-csípős csibecsíkok mandulás kéregben
(két személyre)
1 közepes csirkemell felcsíkozva
páchoz
kb. 3 dl tej
1 tk mustár
1 tk só
ízlés szerinti mennyiségű:
rozmaring
cayenne bors
fekete bors
ropogós kéreghez
aprítóba együtt bepakolva:
2 szelet szikkadt kenyér
3 ek zsemlemorzsa
1 nagy gerezd fokhagyma
maréknyi héjas mandula
só
Sütőedénybe és a csirkére kb. 3 ek. olívaolaj.
A csirkét beleteszem a pácba, minimum két órára, de akár egy éjszakára is.
Amikor elérkezik az ő ideje kicsit lecsorgatom a fűszeres tejet róla, beleforgatom óvatosan a morzsába, a fele olajjal kikent tepsibe teszem.
Ezt minden csíkkal végigjátszom.
A maradék morzsát a csíkok tetejébe tapicskolom, és a praktikus kis olajspriccelővel rápermetezem a maradék olajat.
190 fokos, előmelegített sütőben 10 percig sütöm egy alufóliával lazán letakarva, aztán 10-15 percet, míg szépen megpirul.
Krumplifelfújttal, sült krumplival, salátával, vagy valamivel nagyon kapós.
Az ünepibb hatás kedvéért lehet némi finomra reszelt narancshéjat is a morzsába keverni.
Alakul az ünnepi menü.
Lehet, hogy én krumplifőzeléket eszem, hogy passzoljak a többiekhez.
Alternatív töltöttkáposzta
Kifejezetten karácsonymérgezésem van.
Akárhová téved be az ember , mindenhol valami csingiling szól, bájos angyalkák tolják a képüket az enyémbe, tegnap már a bevásárlási pánik jeleit is tapasztalni véltem.
Ma anyám már rákérdezett, mennyi töltöttkáposztát csináljon nekünk.
Ha a fentiekből nem jött volna le, közeledik a karácsony, ettől egészen biztosan ráébredek.
Meg arra is hogy úgy két hete elkövettem valami töltöttkáposzta-szerűséget, és ha nem írom be ide, el fogom felejteni.

Bulguros káposztatekercs
Kb. 20 db kisebb káposztalevél, blansírozva
maréknyi bulgur
15 dkg laskagomba felcsíkozva
10 db olajban eltett aszalt paradicsom kisebb darabokra vágva
1 db darabolt paradicsomkonzerv
1 hagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma finomra vágva, kétfelé osztva
3 dl zöldségleves
oregáno
kakukkfű
kömény
1/2 citrom héja finomra reszelve
cayenne bors
bors
só
olaj
A hagymát és egy gerezd fokhagymát kis tűzön olajban megpároltam, rádobtam az aszalt paradicsomot, nagyobb tűzön átpirítottam. Hozzáadtam a gombát, sóztam, borsoztam, kevergetve átpirítottam ismét. A megmosott bulgurt is az edénybe tettem, rászórtam a köményt és az oregánót, felöntöttem a levessel, felforraltam és lezártam a lángot. Fedő alatt kb. 10 percet állt, addig a paradicsomkonzervet kevés vízzel felforraltam, sóztam, borsoztam, kakukkfűvel és a másik gerezd fokhagymával ízesítettem. Tűzálló edénybe öntöttem.
A kissé kihűlt bulguros-gombás anyagba belekevertem a citromhéjat, a kettesével összarakott káposztalevelekre halmoztam, felgöngyöltem, a paradicsomszószra rakosgattam. 10 db lett belőle.
190 fokon 10 percig fólia alatt, további 10 percig anélkül sütöttem.
Egyéb népeknek köményes borda készült hozzá, de anélkül is tökéletes ebéd.
Leves hiányában vízzel is fel lehet önteni, akkor erősebben kell fűszerezni.
Gyömbéres húsgombóckák, no meg a portulák
Na és ha nincs? Szép. És magas a C vitamintartalma.
Ami nagyon jól jön, ha az embert végsőkig csigázzák a kutyanyírás fáradalmai. Pedig nem is én nyírtam.
(Csak úgy mondom, hogy akinek van ilyesmi jószága, van egy újfajta parazitaellenes nyakörv, ami 5 hónapig jó kullancs ellen. Az enyéimben már egy hónappal ezelőtt találtam, jobb megelőzni a babesiát, mert elég nehezen gyógyul, már ha egyáltalán. )
Meg itt van ez a dolog is, hogy milyen bor lennék, hát vért izzadok, komolyan, de még nem sikerült megoldanom, az integrálszámítás egyszerűbb, pedig azt sem tudtam sosem.
Mellesleg az ötödikes matekkal is vannak gondjaim, bár még jól leplezem, tegnap például kifejezetten büszke voltam, hogy arra a kérdésre, mennyi az óra 0,33-ad része, csak úgy, zsigerből dobtam a választ. Tartok tőle, nem sokáig fog a gyerek felnézni rám.
A generációs problémák már most kezdődnek, én például kész vagyok ezektől a rémes magyar rapektől, és mikor hatszázadszor hallom ugyanazt a bárgyú mondatot, mer' az bicajoszene (olyan is van?), rém ideges leszek.
Eszembe jutnak azok a kedves idők, mikor a Ded azt kérdezte, hogy "Anya, ugye aki meghal az lefekszik és nem mozdul, csak akkor egy kicsit, ha rálépnek?".
De ez persze nem tegnap volt és jó lesz ha arra gyúrok, hogy ne kezdjek szirénázva visítani az épp aktuális kedvenctől, hanem reménykedve várni, hogy majd megunja.
Meg arra gondolni, hogy mennyire jó gyerek, ha a pocsék zenei ízlésétől eltekintünk, és akkor ettől rögtön meg is vigasztalódom.
Meg hálásnak lenni a sorsnak, vagy valaminek, hogy megeszi a húsgombócot, ha nem árulom el, mi van benne.
1/2 kiló finomra darált csirkemell1 csokor újhagyma apróra vágva, kevés zöldjével
~5 cm gyömbér, reszelve
1 kk római kömény
pici cayenne bors
bors
só
Az egészet összedolgoztam alaposan, eszembe jutott, hogy egy tojást rakhatnék bele, aztán nem raktam. Közben erősen borongtam azon, hogy ezek állandóan olyat ennének, ami olajban sült, nem baj, valami rosszat biztos tettem előző életemben, ami miatt most bűnhődöm.
A masszából diónyi gombócokat gömbölyítettem és olajban megsütöttem. Gondolkoztam a sütős megoldáson, de nem volt idő rá. De legközelebb a salátaspriccelőmmel befújom olajjal a gömböket és sütőben fogom megsütni.
Jázminrizst főztem hozzá, meg saláta volt még, portulákkal, joghurtos, friss kapros öntettel.







