buci bejegyzései 
Tömegnyomás (hamburger)
Tömegnyomásra hamburgert csináltam. Minálunk így van ez. A nyomás. Énrajtam. Mikor csak úgy megmondják.
Bezzeg, mikor kedvesen faggatom őket, hogy hétvégén ki mit hajlandó megenni, mindig az a válasz, hogy rángatják a vállukat.
Vagy esetleg én hősöm azt mondja: valami könnyűt. Aztán ha valami könnyűt csinálok, egy óra múlva már hallom a hűtőajtó nyitogatását. Ezért tudom, ha valami könnyűt enne, akkor vörösboros marhát, vadast, vagy valami hasonló könnyűt kell csinálnom...
Kiskorú szemrebbenés nélkül elvan táplálék nélkül egész nap, esetleg egy kis szintén könnyű 20 dekás csoki tolna befelé.
De a hamburgert eszik. Rendes népek. Aztán már csak azt kell kitalálni, én mit egyek.
A zsemlét, vagy mit E.Margit receptje alapján készítettem, kicsit átalakítva:
hamburgerbuci
1 dl tej és 1/2 pohár joghurt
5 dkg vaj
3 ek. cukor
1, 5 kk só
45 dkg tönköly fehérliszt
2,5 dkg friss élesztő
1 tojás
Tejben pici cukorral felfuttattam az élesztőt, összedolgoztam többi cuccal,utána kelt, míg jó nagy nem nőtt. Akkor átgyúrtam, 10 darabra osztottam, megformáztam és kelt még egy félórát.
Megkentem vizes tojássárgájával és 180 fokon sütöttem, míg a teteje piros nem lett.
A húspogácsa szürkemarha borjú (szürkeborjú? szürkeborjú marha?marhaborjúszürke?) hátszínből készült, amit nagyon finomra összeaprítógépeztem, és Mamma tanácsára csak só és bors ment bele.
Kicsit megolajoztam és grillen megsütöttem.
Némileg slampos jégsaláta szoknyát öltöttek a zsemlék és mindenki a maga elvetemült ízlése szerint töltögette.
Ebből pont majonéz néz kifelé, van benne virágoskúti füstöltsajt, meg a szokásos.
Én a bucira rátettem jó sok sajtot, kicsit meggrilleztem és sok zölddel nagyon finom volt, mindenkit megnyugtatok, nem pusztultam éhen, tudom, sokan aggódtak emiatt.
A bucikból kettőt lefagyasztottam, kelés után, sütés előtt, de nem volt egy sikertörténet, ki kellett dobni felengedés után, pedig a gőzbuktát is így szoktam és az jó szokott lenni. Összetöppedt és nem is tért magához többé sosem egyik sem. Legközelebb sülve fagyasztom le, mert egyébként nagyon jó kis bucik ezek.
És nincs is vele olyan sok munka.
Meg olyan könnyű is...
Gombáspirítós, VKF IV.
Igazság szerint nemigen volt időm nagyon keresgélni az ihletet a mostani VKF-re, sőt még az is van, hogy nem szoktunk nagy ügyet csinálni a reggelizésből.Persze nem maradhat ki, kötelező reggelizni, de őszintén, ki az akinek hétköznap van energiája svédasztalt rittyenteni?? Mondjuk tökre hozzá tudnék szokni, ha valaki megtenné helyettem, mert ha elutazunk valahová, ott azért jólesően dúskálunk a mindenfélékben.
De ugye ott nem nekünk kell kifliért szaladgálni...
Százszónak is egy, pompás a pompás reggeli, de kevésbé pompás, ha nekem kell pipőkézni egy órácskát, mire a nép felkel, jól kialudva és lepusztítja, amit hajnali kakasszótól alkottam.
Hétvégén persze együtt eszünk, de akkor sem csinálunk országos ügyet a dologból.
Jó, tudom, nem szép ez, de mit csináljak?? Nekem pl. a kedvencem a pirítós, képes vagyok heteken át minden reggel a két szelet ilyen-olyan piszkei kenyeremmel indítani a napot.
De utána aztán aaaannyira vág az eszem, ugye a teljes őrlésű gabona csodája!!!
Van, amikor nem hat...de akkor meg biztos kenyér a hibás!!
Aztán mindjárt erről eszembe jutott, hogy hogy van az, hogy képtelen vagyok egy normális kenyérpirítóhoz hozzájutni! Már a negyedik eresztés van tesztelve. Nincsenek nekem nagy igényeim, férjen bele négy szelet egyszerre, ne égesse meg a szélét és ne kelljen mellette strázsálni és kukkolni, mikor lőjjem ki belőle a kenyereket, mielőtt aktív szénné változnak, de azért sikerül megpirulniuk.
Szerintem ez nem olyan nagy kívánság, elvégre azért volna rajta a szabályozás, hogy lehessen szabályozni.. De ezeket nem lehet. És ne a legolcsóbbra tessenek gondolni, hogy olyat használnék, jó persze KitchenAidre sem...
Ha egyszer rátalálok álmaim pirítósozójára, amelyik egyenletes aranybarna kenyeret süt, jaj, hát akkor nagyon boldog leszek!
De most a reggeliötletre kellett rátalálnom, aztán véletlenül kitaláltam, hogy ilyet ehetnénk reggelire is, de vacsorára ettük, most akkor ki vagyok zárva???
Az volt, hogy kigondoltam egy lazább délutánon, hogy én most bucikat sütök, joghurtos bucikat, s lőn.
Joghurtos kifli, buci, nemtommi
30 dkg fehér tönkölyliszt
10 dkg rozsliszt
22 dkg joghurt
2,5 dkg élesztő
1 kk cukor
1 1/2 kk só
4 dkg vaj
maréknyi napraforgó, tésztába is, tetejére is
Élesztőt felfuttattam kb. 1 dl langyos vízben a cukorral.
Innen nagyon bonyolult!!! Beraktam a kenyérsütőgépbe, normál programra kapcsoltam,
és az utolsó kelesztési idő előtt kiszedtem a gépből, átgyúrtam és kis buciszerű izéket formáztam belőlük. Kelegettek egy félórácskát, aztán becsipkedtem a tetejüket konyhai ollóval, megkentem sós vízzel és napraforgót szórtam rá.
190 fokon légkeveréssel kb. 20 percet sült.
Akinek nincs sütőgépe, az az élesztőfuttatás után összeborítja az alapanyagokat, kidagasztja, keleszti és úgy. Úgy is jó.
Akinek nincs kedve vacakolni vele, az hazafelé vesz pár darab valami péksüteményt és úgy. Az is jó.
Nekem így készült a buci, közben gyomolgattam a kertben, G. Washingtont hallgattam, beszéltem telefonon az egyik barátommal, kitaláltam, hogy meg szeretném nézni a pannonhalmi apátságot, meg ilyenek.
(Legközelebb több sót rakok bele, nem pazallom bele a jó kis török joghurtot , tovább kelesztem, vagy egészen más tevékenységgel töltöm a szabadidőm és bolti bucit eszem.)
de most ezt ettem és rá ezt tettem :
Sztroganoff gomba
25 dkg gomba, nekem csiperke volt itthon
1 dl tejföl
1 gerezd fokhagyma
1 nagy kanál vaj
1 kk mustár, lehet magos is
bors
és a pirított buci, vagy zsemle, vegy kenyér, amire ráteszed...
Gombát mostam, szeleteltem.
Vajat serpenyőbe tettem, átnyomtam a fokhagymát nyomón a forró vajba, kicsit összehevítettem, rádobtam a gombát, sóztam. Mikor megpirult félrehúztam, belelöttyintettem a tejfölt, belekevertem a mustárt, ezekkel is átforrósítottam, borsot tekertem, kóstoltam.
Bucikat kettévágtam, grillben megpirítottam, kicsi vaj ment rá, pár vékony szelet füstölt sajt, ráhalmoztam némi gombát, megszórtam felkarikázott újhagymával.
Kész.
Aztán megettük.
A bucikalapokat külön szintén így megraktam, de a fénykép készítésekor még nem tudtam, hogy így fognak járni.
Hát, tonképpen nem is nagy ügy akár reggelire megcsinálni...Persze bucisütögetés nélkül.
Bucirecept kézírásos papírról ámde jelentősen átalakítva (lehet, hogy nem kellett volna??), gomba a 101 csípős és fűszeres étel c. könyvből merítve.







