birsalmasajt bejegyzései 
A birsprobléma
Az úgy volt, hogy kaptam a barátnőmtől egy nagy kosár birsalmát. Jó, kellett némi szelíd ráhatás, hogy eszébe jusson, hogy adni akar. De ő meg úgysem szereti.(Mellesleg úgy jöttem haza, mintha rég nem látott unokája lennék, ellátott irtó erős csengettyűpaprikával, és egy fél szatyor mandulával is...)
Így elbirtokoltam tőle az összeset, mert az én hősöm meg egy birssajtimádó.
Mivel pár éve vetemedtem ilyesmire utoljára, a jótékony feledés tehette, hogy meglepetésként ért, milyen rettenet kemény egy dolog egy ilyen gyümölcs. Nyeszeteltem mindenfélével, a végén a majd' félméter hosszú, inkább kardszerű kés maradt versenyben, meg a halálfélelem, hogy mikor fog félrecsúszni és lenyisszantani néhány ujjamat. És akkor még azt sem említem, hogy a kukacok.
Mert ugye a birsalmasajthoz nem árt belefőzni a masszába a magokat, héjat is, az is sűríti, a magas pektintartalom miatt. Ezekben meg a magházban-környékén szép számmal voltak lakók.
Különben is, menet közben egyre ingerültebb lettem, egyenes arányban a kezem elhasználódásával. Mire már nagyon sajgott, arra a megállapodásra jutottam magammal, hogy ez az ember nem is érdemli meg, hogy erőmet feszítve küzdjek az ő sajtjáért, amit én nem is szeretek, és azt is megbeszéltem magammal, hogy amilyen, na ezt aztán nem fogja értékelni. (Akkor legalábbis biztos voltam benne, naná, abban az állapotban??!!) Szóval egyre mérgesebb lettem rá, eszembe jutottak a múltbeli bűnei, meg amiket még csinálni is fog. Mert fog, ezt akkor, ott, a birsalma nehézségesen összevagdosott darabjai fölött bizton éreztem! Hát tudod, mikor csinálok én neked birsalmasajtot???!!
Így telt egy órácska, magamban fortyogva, birkózva a kemény almákkal.
Aztán a nagy nehezen kinyert almaszeleteket beletettem egy lábasba, ami nem fért, azt egy tepsibe. Kb. 3 kilónyi lett, 10-15 dkg cukornál nem volt több edényenként amit hozzáadtam.A lábasba egy darab fahéjat, a tepsibe csillagánizst, fahéjat és szegfűszeget tettem, módjával.
A lábasban kb. 10 perc alatt szétfőtt az egész, kihalásztam a fahéjat és még egy kicsit megmixeltem, hogy a héjak is szétmenjenek teljesen.
A tepsis részleg a sütőben 120 fokon sült, kicsit tovább tartott, de viszonylag hamar meglett az is. Ezt is megturmixoltam. Akkor jutott eszembe, hogy igazából kompótnak akartam elrakni nagy mérgemben.
Kicsit későn.
Így aztán lett némi birslekvár. Vagy nem is tudom mi, sűrű, nem folyós állagú, nem túl édes és finoman pikáns valami.
Meg ebből a masszából készült még
Birshabos torta
20 dkg birsszósz (lekvár)
2 dl tejszín
1 habfixáló
tésztához
2 tojás
4 dkg vaj
10 dkg liszt
8 dkg cukor
1 kk. sütőpor
annyi tejszín, hogy kenhető massza legyen
A tészta hozzávalóit összekevertem, tejszínt fokozatosan adagolva hozzá, a megfelelő állag eléréséig.
Sütőpapírra kör alakban rákentem, kb. 20*1 centis méretben, 190 fokon 10 perc alatt megsült.
Közben a tejszínt a fixálóval felvertem, elegyítettem a birssel.
Mikor a tészta kihűlt, rákentem a birshabot, 5 db felszeletelt szilvával megraktam a tetejét.
És aztán addigra elfelejtettem a haragudást, így a tepsiben sült, botmixelt elegyhez még kb. felényi cukrot öntöttem, 5 percig (sem) kavargattam a tűzön, míg a cukor elolvadt.
Ennyiből állt a nagy fáradtságot igénylő birsalmasajt elkészítése. Még nyomkodtam bele némi diót, másnapra lehetett szeletelni. Jelentősen egyszerűbb módja az eddig általam követett macerás birssajt-készítésnek.
Sajnos nekem is ízlik...
írta: Cserke, 2007. okt. 3., szerda 2007. 10. 03. - címkék: birsalmasajt, birshab, birsszosz, edes, suti és kategóriák: Eltevős, Gyümölccsel, Sütemény
-
19 komment




