Birskrémes-boros sütemény
A szerelem változatlan, a birs-szőlő páros még mindig a favorit.
Ennek az édességnek az előnye, hogy a sütőt sem kell bekapcsolni, hamar elkészül és igen jó.
Az alaphoz:
10 dkg darált keksz, ez most nálam Balhsen volt
kb. 5 dkg őrölt mandula
kb. 7 dkg olvasztott vaj
Ezeket szépen összekeverem és dresszírozó karika aljába gyömködöm egy lapos aljú pohár segítségével, kb. centi vastagon.
Ennek a készségnek a neve akkor sem jut eszembe, ha hirtelen megnézhetem a neten, mert akkor legalább valami töredéknek kellene lappangania az agyamban.
Arról a dologról van szó, ami úgy néz ki, mint egy fánkszaggató, kicsit magasabb oldallal és különböző rétegeket lehet bele pakolni, aztán ha lehúzza az ember róla, akkor nagyon csinosan néz ki.
Ennek hiányában fogó nélküli fánkszaggató forma a megoldás, nekem olyanom is van, szoktam is ilyesmire használni, mert a fenti segédeszközből csak 2 darabom van.
Egyébként kicsit aggaszt szellemi leépülésem, agyserkentő vitaminok beszerzését kellene megkezdenem, csak ne felejteném el mindig mire a tetthelyre érek, hogy miért is indultam.
Amikor az összes kekszalapot betömködtük a rendelkezésre álló formákba, akkor még mindig van egy adagnyi a tál alján, aminek a sorsa bizonytalan.
Mert az mondjuk egészen biztos, hogy a kutyák boldogan besegítenek, de nagyfenekű Lujza már így is pompásan hajaz a nevére. Így aztán más megoldás kell. Ilyenkor jól jön egy kisebb és gömbölyded tálacska, befóliázva. Ebbe szintén jól bele lehet igazgatni a cuccot és a végeredmény egy csinos kis keksztálka.
Az alsó krémréteghez szükség van némi muskotályos birskrémre.
kb. 15 dkg birskrém
kb. 15 dkg mascarpone
1 nagy kanál méz
Ezeket szépen összedolgoztam és a közben nagyjából megdermedt kekszalapra kanalaztam, hűvösre tettem.
A felső réteg :
2 dl tokaji sárgamuskotály (vagy amit beáldozunk)
3 ek cukor
1 szegfűszeg
3 kis lap zselatin
2 dl tejszín habbá verve
3 kanál pirosszőlőpüré
A bort a szegfűszeggel és cukorral fél decinyire beforraltam. A végeredmény egy szinte karamellás, sűrű igen finom valami, amiben az előzőleg hideg vízbe áztatott zselatinlapokat feloldottam.
A szőlőt szitán átnyomtam, az így képződött pürét hozzákevertem a zselatinos borredukcióhoz és a tejszínből is belekavargattam pár kanálnyit, hogy lehűljön kissé a zselatin. Ezzel elkerülhető, hogy zselatinos galacsinok legyenek egy folyósan maradt masszában.
Ez lett a következő réteg, de mielőtt rátöltöttem volna az előzőre, minden süteményre náhány szőlőszemet tettem. Erre került a boros krém.
2 órát ültek a hűtőben, tálalás előtt szedtem le óvatosan, a széleket fellazítva a karikákat.
Az ízével bajom nincsen semmi, sőt, de esztétikailag volna még mit csiszolni. A mascarponés krém, miután semmi plusz szilárdító anyagot nem kapott, kissé kihasasodott középütt.
Meg szebb ha a teteje is egyenes, de a szőlők miatt ez nem jött létre. Az egyenletes rétegvastagságot már nem is említem.
Efölött nagylelkűen szemet húnyt mindenki, annyira kedves, jó és tapintatos családom van énnekem.
Megették a tányérkába gyömöszöltet is, csak nehogy megbántsanak.
Boros krémmel készült már sütemény, de az kissé más jellegű.
Ja, és megnéztük a MJ-filmet, egyrészt jajdekár, hogy nem tudta megcsinálni, másrészt ó szegény, harmadrészt meg gyerek megtanult holdjárni.
Tiszta haszon.
Eddig 2 komment érkezett
(
)
-
1. "saját levében"
2009. 11. 09. 14:05Ez nem eléggé agyserkentő? Na ne má'!
-
2. Cserke
2009. 11. 10. 15:12Úgy tűnik, nekem ennyi már nem elég hogy serkenjek.
Mit szólsz hozzá?
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg.
Idáig nem kellett moderálni, jó lenne, ha így is maradna.
Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.



